www.krisztuskereszten.eoldal.hu

Riersch Zoltán:
A régi ház előtt esti csendben

Ha álmodom, mélye - egy régi - régi ház,
előtte moharuhájú foltozott deszkakerítés.
A sárgára meszelt csipetnyi lak előtt
nagyokat sóhajt az égig érő vén diófa.

Borzas leveleit zúgatja fáradt őszi szellő,
sápadtzöld s barnalombos ágkarjaival átöleli
a vályogfal előtti csöppnyi padon üldögélő
feketeszoknyás, és meggyfapipás bölcseket.

Aranyától hunyorog a Nap, lemenőre készül.
A kisház kockaablakai kíváncsi kék szemek.
Fáj a hiány! Mintha gyermek maradtam volna,
s most is haragos fűzfavessző csipkedné ülepem.

Öreganyám alkonyatruhájában lépdel felém
az estére forduló Mosó-parti ciripcsendben.
Kettőt vakkant köszöntőre a felkelő Holdnak 
öreg kutyánk, aztán a csend - már éji fátyol.

Jaj, ülnék én még gyerekként a régi ház előtt
esti szürkületben, rám telepedő éji csendben,
de éveim tovatűntek csendesen, mint nagyanyám,
a hiánytól jeleket írok egy megszürkült papírra…